A controllerek együttműködése a vállalat társosztályaival
A controllerek együttműködése a vállalat/szervezet társosztályaival tulajdonképpen létszükséglet. A controllerek és elsősorban a műszaki területek együttműködése kényes és nagyon lényeges kérdés, közvetlenül hat a vállalati controlling rendszer hatékonyságára. Függ a szervezeti kultúrától, a szervezeti kommunikációtól, úgy gondolom a vezetés felelőssége ebben a kérdésben (is) meghatározó. A controllingra hajlamosak a kollégák úgy tekinteni, mint egy nyomozó hatóságra a vállalaton belül, akiknek az az érdeke, hogy minél több hibát tárjanak fel, minél több felelőst találjanak, és egyáltalán, akiknek az a céljuk, hogy a vezetés elé tárják azokat az információkat, amiket jobb volna elhallgatni.
Ne felejtsük az egyik legfontosabb, controlling alapelvet:
„Az eltérés nem a vétkesség bizonyítéka, hanem a meghozandó intézkedések kiindulópontja.” Forrás: Kresalek Péter, BGF jegyzet 2011, p.6
Ha a szervezetben sikerül elfogadtatni, elhitetni, illetve a vállalati kultúrában meghonosítani, hogy a jól működő controlling segíti a költséghatékony működést, a döntéseket, ezen belül természetesen a műszaki döntéseket is, világos vállalati célokat segít kijelölni, felszámolja a vállalatnál szűk keresztmetszeteket, tudatos jövőt épít, aminek eredményeképpen a vállalat nagyobb eséllyel prosperál hosszú távon, a munkavállalók ezáltal hosszú távon számíthatnak a munkahelyükre, illetve a fejlődő vállalatnál az egyéni fejlődésre, akkor másképpen fognak a controllerekre és a munkájukra tekinteni. Sajnos a gyakorlatban azt látom, hogy téves megközelítésből a vezetés a controllereket néha „magas lóra ülteti”. A már bemutatott vezető és controller közötti bizalmi viszony → Mi a controller felada? A controller és a vezetés kapcsolata (itt elsősorban a vezető és a vezető controller közötti viszonyra kell gondolni) általában azt sugallja, hogy sok esetben a vállalati hierarchiában a vezetőt követő személy a vezető controller. A controllerek ugyanakkor csak úgy tudják ellátni feladataikat, ha támaszkodhatnak a műszaki kollégák adataira, terveire, információira. Itt mindig érzek egy feloldhatatlannak tűnő ellentétet, hiszen egyrészt a controller csak akkor tud a magas elvárásoknak megfelelni, ha jó kollegális viszonyt ápol azokkal az emberekkel akiktől az adatokat, információkat gyűjti. Ugyanakkor a vezetésnek gyakran van olyan elvárása a controllerek felé, hogy szinte „magányos farkasként”, az emberi tényezőket, emberi szükségleteket figyelmen kívül hagyva a műszaki területek dolgozóit valóban ellenőrizzék is, kérdőjelezzék meg, ha kell a műszaki döntéseket, legyenek valamelyest bizalmatlanok a kapott információk felől, figyeljenek mindenre, lássanak a tulajdonosi érdekek ellen ható folyamatokat a műszaki döntések mögött. Alapvetően a mérnökökről él egy olyan sztereotípia, hogy mindegy nekik mibe kerül, csak a megvalósítással, a kivitelezéssel, a műszaki szépségekkel foglalkoznak, vagyis nem költségérzékenyek. A controllerek kell, hogy az ellenpólus legyenek, ezért ezek mindenképpen egymás ellen ható, ellenérzést generáló tényezők a műszaki területek és a controlling között. Úgy gondolom nagyon fontos tényezője a jól működő controlling rendszernek, ha sikerül az egyensúlyt megtalálni, kialakítani, és a közös érdekek mentén, jó kollégákként együttműködni, és mindkét fél megelégedését, és vállalati megbecsültségét megtalálni a rendszerben. Ezért nagy a felelőssége a vezetésnek ebben, hiszen fel kell ismernie ezeket a folyamatokat, el kell fogadnia, hogy vannak emberi tényezők is. A controllerek nem „biorobotok”, nekik is szükségük van a szervezetben jó kollégákra, egyrészt emberi oldalról, hiszen alapvetően csapatban jó dolgozni, másrészt mert így tudnak megfelelni a munkakörük adta elvárásoknak. Nem lehet elvárni, hogy a kollégám szívvel-lélekkel segítse a munkámat, miközben én, vagy saját, vagy vezetői indíttatásból negatívan, bizalmatlanul, és a „vétkesség” szemszögéből közelítem meg az övét.
Ehhez természetesen kell a jó érzékkel megáldott controller, aki a tulajdonosi, vállalati érdekeket messzemenőkig szem előtt tartja, és tudja, el tudja dönteni, hogy mik azok az információk, amiket feltétlenül a vezetés elé kell tárni, mert be kell avatkozni. Ugyanakkor megfelelően rugalmas, és nem rohangál mindennel a vezetés elé, amik olyan lényegtelen információk, vagy éppenséggel a körülmények jobb ismeretében már olyan információkká válnak, hogy tulajdonképpen minden rendben van, és a legjobb úton halad, nem érdemes velük egyrészt a vezetőt terhelni, másrészt a kollégákat kompromittálni. A controllereknél véleményem szerint nagyon fontos követelmény a jó arányérzék, a volumenekben való gondolkodni tudás, ehhez természetesen feltétel a nagyon jó cégismeret, helyismeret, a tevékenység erős ismerete.